A mikro- és mezopórusok elemzése alapvető fontosságú a porózus anyagok jellemzésében és fejlesztésében. Ezek az anyagok különböző iparágakban, például a katalizátorokban, adszorbensekben, szűrőanyagokban és energiatároló rendszerekben játszanak kulcsszerepet.
A mikro- és mezopórusok meghatározása
A pórusokat méretük alapján három fő kategóriába soroljuk:
Mikropórusok: Pórusok, amelyek átmérője kisebb, mint 2 nm.
Mezopórusok: Pórusok, amelyek átmérője 2 nm és 50 nm között van.
Makropórusok: Pórusok, amelyek átmérője nagyobb, mint 50 nm.
A mikro- és mezopórusok meghatározása fontos, mert ezek az apró struktúrák nagy mértékben befolyásolják az anyagok fizikai és kémiai tulajdonságait, például az adszorpciós kapacitást, a reaktivitást és a mechanikai stabilitást.
Módszerek a mikro- és mezopórusok elemzésére
Nitrogén adszorpciós izoterma
Az egyik legelterjedtebb módszer a mikro- és mezopórusok elemzésére a nitrogén adszorpciós izoterma. A mikro- és mezopórusok elemzése nitrogén adszorpciós izoterma vizsgálat során a mintát nitrogén gázzal telítik, és mérik az adszorbeált gáz mennyiségét különböző relatív nyomásokon. Az adatokból izotermát készítenek, amely segít meghatározni a pórusok méretét és eloszlását. A mikro- és mezopórusok elemzéséhez különböző modelleket alkalmaznak, mint például a BET (Brunauer-Emmett-Teller) és a BJH (Barrett-Joyner-Halenda) modelleket.
